Világítótorony

kép innen

 Harday S. Ildikó: Az elfogadás művészete című könyvéből hallottam ezt az idézetet ma, ami Lee Caroll: Átkelés a határon című könyvéből származik. Nagyon megtetszett, gondoltam, megosztom veletek is... :o)

„A világítótorony szilárdan áll a sziklán. Ahogy az időjárás és a körülmények változnak, más területen építik fel újra, de ez ugyanaz a világítótorony, ugyanazzal az őrrel, és a torony változatlanul szilárdan áll a sziklán. A világítótoronynak egyetlen egy dolga van: hogy fényt sugározzon. A fény célja eltérő lehet. Van, amikor figyelmeztet, máskor figyelemfelkeltő, esetenként irányító. Bármi is a célja, a világítótorony szilárdan áll a sziklán. Akik megépítik és működtetik a világítótornyokat, tudnak valamit, amit a többiek nem. Tudják, hol a szikla – tudják, hol vannak a gondok -, és ezért vannak a helyükön, hogy a többieknek segítséget nyújtsanak gondjaikban.

Ha a fényének sikerül hozzásegítenie a hajót,  hogy biztonságosan eljusson a kikötőbe, a világítótorony őre örül, de nem rohan a hajóskapitányhoz, hogy mulassanak. Csendesen örvendezik, és továbbra is sugározza fényét... -Csendes marad, s áll tovább a sziklán, gyakran egyedül.

     Azok miatt a hajók miatt, amelyek nem figyelnek a világítótorony fényére és zátonyra futnak, a világítótorony őre szomorúságot érezhet, de nem rohan, hogy megmentse a hajót. A világítótorony őre nem felelős azokért a hajókért, melyek szerencsétlenül jártak a zátonyoknál! Nem süllyed tehetetlen bánatba, és nem bontja le a világítótornyot amiatt a hajó miatt, amelyik nem ügyelt a fényére. NEM. A világítótoronynak egy a célja, hogy árassza a fényét, és árassza a fényét, és árassza a fényét.”